Az első

Egy napon a gyermek így szólt Istenhez: - Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre. De hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?

Isten azt válaszolta:

 - A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged és vigyáz majd rád.

 - De - mondta a gyermek - itt a Mennyországban nem csinálok semmi mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek.

Isten így szólt:

- Az angyalod mindennap fog énekelni neked, és érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.

- És - mondta a gyermek - hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?

 - Könnyű - mondta az Isten. - Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és az angyalod türelemmel , gondossággal meg fog tanítani beszélni is.

A gyermek felnézett Istenre és így szólt:

 - És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélgetni?

 Isten rámosolygott a gyermekre és azt mondta:

 - Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.

A gyermek azt mondta:

 - Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?

 Az Isten megölelte a gyermeket és azt mondta:

 - Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!

 A gyermek szomorúan nézett és így szólt:

 - De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged!

 Isten megölelte a gyermeket.

 - Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám. Habár én mindig melletted leszek.

 Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat.

 A gyermek sietve megkérdezte:

 - Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!

 Isten így válaszolt:

 - Az angyalod neve nem fontos... Egyszerűen csak így fogod hívni: Anya.

Végre betöltöttük a 28. hetet is és hivatalosan is már a 3. trimeszterbe léptünk, ami azt jelenti, hogy július 12 -ig (ami a kiírt időpont) van még körülbelül 85 napunk. Egyre izgatottabbak vagyunk és egyre jobban várjuk már a pici lány érkezését. Már írtam egy kb. 2 oldalas listát is, hogy mi mindent kell még venni (őszintén szólva a kiságyon kívül mindent) és elkezdtem mesét is olvasgatni a kicsinek (amit szerintem nagyon élvez).

Múlt héten voltunk 4Ds ultrahang felvételen. Hát hagyott maga után kívánni valót, de legalább túl vagyunk rajta. A kicsi lány szép nagy és szépen fejlődik. Meg van minden pici részecskéje, minden pici kis szervecskéje és nagyon aktív is. A felvételen elbújt, így képünk nincsen róla, de így is élvezetes volt 25 percen át látni. Apa is jött velünk és bár mennyire is nem szereti az ilyesmit, még is végig nézte és kérdezgetett. A 26hét 6napon a kicsi lányt a méretei alapján 27hét 3naposra becsülték. 1110gr-os 22cm a poci átmérője, kb 7 cm a buksija és 5 cm a comb csontja. Szép nagyocska. A felvételen, még a 2D-sen is jól látszik ahogy szopó mozdulatokat végez a pici szájával és nyitogatja is a száját. A felvételen az is látszik, hogy mozgatja a kezeit és az ujjait. Láthattuk a fülecskéjét 4D-ben és az orrocskáját is, mindegyik szép formás.

A felvételen azt is láttam a szonográfus, hogy a méhlepény elkezdett öregedni. Ez azt jelenti, hogy elkezdett elmeszesedni, ami következménye képen előfordulhat, hogy a pici lány nem kap elegendő tápanyagot. A védőnő egy picit meg ijesztett ezzel kapcsolatban, de hála Istennek a gondozást végző orvos megnyugtatott, hogy ez előfordul és még így is egy szép nagy és egészséges pici lánynak adhatok életet. Annyit mondott, hogy egyek több fehérjét és két hetente csekkolni fogják, hogy rendesen fejlődik-e a pici lány és, hogy a méhlepény milyen ütemben érik.

Ami mostanában egy kicsit aggasztani szokott az a hüvelyemben és a szemérem csontom környékén fellépő szúró fájdalom. A védőnő azt mondta, hogy ez attól lehet, hogy nyílik a méhszáj és jó lenne ha az orvosnak megmutatnám. Ezt még nem tettem meg, mert a védőnőm szeret ijesztgetni és a dolgokat egy kicsit túl komolyan venni, de mivel minden nap mostanában előfordul, így lehet, hogy felkeresem majd az orvosomat.

Gyakorlatilag ezek történtek az elmúlt két hétben és ezek azok amiket említésre méltónak tarok. Persze most is ficánkol megállás nélkül és egyre erőteljesebbeket rugdos. Az felejthető, hogy egyre kevesebbet alszom miatta, mert éjszaka előfordul, hogy 5x is ki kell mennem a mosdóba. Az is elég aggasztó, hogy ismét fáradékony vagyok és nap közben akár két-három órát is tudok aludni és éjszaka is simán aludnék 8-9 órát. De a lényeg, hogy két hát múlva újra láthatom pocaklakómat és, hogy eddig minden rendben van vele.

Folyt. köv....

Míg az elmúlt időszak a félelemeim megéléséről szólt, addig ez a két hét sokkal inkább a pihenésről szólt a számomra. Bár tény, hogy nem minden félelmem múlt el, de úgy gondolom, hogy sokat segített az az egy hét,amit otthon töltöttem, hogy átgondoljam és értékeljem a dolgaimat.

Sok minden van ami a szívemben van még mindig, természetes módon van egy aggodalom, egy fajta félelem bennem a baba várás körül. Ahogy átléptem a 24. hetet a félelmem összpontosult a koraszüléstől való félelemben. Szeretném, hogy egészséges és szép ki baba legyen és ennek érdekében szeretném a tőlem telhető legtöbbet megtenni. Várom nagyon az ultrahang vizsgálatot, ahol újra láthatom majd és megbizonyosodhatunk róla. hogy minden rendeben van a picurival. Végre Apa is látni fogja, remélem ő is legalább annyira várja, mint én.

A 25. hét munkával telt, illetve a hétvégén fájdogált a torkom, ami miatt otthon maradtam több, mint egy hetet. Szükségem volt a pihenésre, nem a torkom miatt, hanem a lelkem miatt. Jó volt pihenni, olvasgatni, sétálni, a babára hangolódni.

A 26. hét volt az a hét amit teljesen otthon töltöttem. Sokat sétáltam, ami nagyon jó volt és még többet pihentem. A kicsi lány nagyon aktív és nem csak nap közben, de éjszaka is. Nagyon erős rúgásai vannak és már a zenére is ritmusosan reagál.

Hétfőn, egy hete voltam endokrinológiai vizsgálaton. Hála Istennek nincsen semmi gond a pajzsmirigyemmel, így nem kell visszamennem a szülés után. Szintén ezen a héten voltam terhesgondozáson is, ahol végre megtudtam a terheléses cukorvizsgálat eredményét. Nem volt semmi gond. A terhelés előtt 5,0 volt, utána 5,5. Kaptam krémet a vízereimre és közölték, hogy szűkséges több vasat szednem, így azt is el kell kezdenem. Gyakorlatilag minden rendben van, a baba szívverése is normális volt és most már a vizeletemmel sem volt semmi probléma. 5 hét múlva lesz a következő gondozás, addig pedig a vérem vas tartalmát kell felturbóznom.

A 27. héten megyünk ultrahang vizsgálatra, még hozzá 4D-sre. Alig várom, remélem szépen megmutatja majd magát és láthatjuk majd, hogy milyen a kis arcocskája és milyen a kis testecskéje. Már nagyon várom.

A baba születéséig már nincs sok idő, így Apával is megbeszéltük, hogy apránként a jövő hónaptól elkezdjük beszerezni a szűkséges dolgokat mind a babának, mind pedig nekem, azért, hogy amikor kell nem kapkodva kelljen utána rohangálni.

Folyt. köv. ...

Érdekesen telt az elmúlt egy, pár hét. Nem is azért, mert annyira sok minden történt volna, sokkal inkább az érzelmek és érzések miatt. Furcsa, vegyes érzések kavarogtak végig bennem, amiket nehéz megfogalmazni.

Leginkább a félelem és az öröm között őrlődtem. Féltem, félek . . . Hogy mitől? Nehéz megfogalmazni. Talán az új helyzettől, ami előtt állunk. Féltem a terheléses cukor vizsgálattól is, ami koránt sem volt olyan vészes, mint ahogyan azt leírták, elmondták.

Itt, ebben a városban nem sima cukros vizet kell inni az első vérvétel után, hanem cukros teát. A cukrot, vagyis a tömény glükózt az SZTK biztosítja, a teáról a kismamának kell gondoskodnia, ami nem lehet gyümölcsös, csak és kizárólag fekete tea lehet. Nem volt vészes és még csak rosszul sem lettem tőle, pedig nem vagyok oda  töményen édes dolgokért. A második vérvételt is nagyon jól viseltem és nem volt semmi probléma. Eredményt még nem tudok, de magától a vizsgálattól fölösleges volt a félelni. Azt hittem ez az érzés el is fog múlni.

De nem. A félelem megmaradt, valami furcsa érzés, ami rám telepedett. Nehéz túl lenni rajta, nehéz beszélni róla (ezért nem írtam eddig, mert nehéz leírni is). Félek attól, hogy annyi mindenben fog változni az életünk, hogy azt a kapcsolatunk nagyon nehezen fogja elviselni. Félek a szüléstől, ami senkinek sem egy gyerekjáték, akárki akár mit is mond, az igen is fájdalom, kő kemény fájdalom. Egy folyamat, amiben emberek halnak meg. Oké most lehet arra gondolni, hogy persze a mai világban már nincs annyi szövődmény, pedig van. Csak azokról anyáink nem beszélnek, a férfiak nem tudnak, nem halálosak de vannak.

Bár, ami tegnap történt a következő poszthoz kellene kerüljön, de olyan intenzív volt és olyan szinten megrémített, hogy nem tudom magamban tartani. Nincs kivel megbeszéljem, szégyelném is bárkinek megemlíteni.  Igen olvastam róla és igen azt gondoltam, hogy ez velem 23-24 évesen nem történhet meg és nem is fog, de tegnap megtörtént. Kellemetlen volt és ha éppen nem egy baráti beszélgetés közepette lettem volna biztosan elsírtam volna magam. Megijedtem és a félelem még jobban úrrá lett rajtam, olyan szinten, hogy ma már emberek közé sem akartam jönni. Mintha mindenki látná, tudná.

Sajnos vagy sem, a szülés nem csak a gyermek világra hozataláról szól. A nő megváltozik, átalakul, más milyen lesz. Nem csak külsőleg, de belsőleg is. Olyan változásokon megy át érzelmileg és lelkileg, amelyek által egy teljesen másik személyiség lesz. Várom a babát, de ugyanakkor félek is tőle. Picike és védtelen. Én, mi vagyunk csak neki, nekünk, nekem kell gondoskodnom róla. Alkalmas vagyok rá? Nem tudom. Azzal biztatom magam,hogy ha Isten megadta a picit, mondhatni kérés nélkül, akkor biztos alkalmasnak talál rá. Vajon jó anya leszek? Vajon kellő képen oda tudok majd rá figyelni. Nem tudom és a legrosszabb csak az, hogy ez majd csak később, a születése után fog kiderülni.

Persze nem csak a baba miatt félek. Ez a megváltozott állapot megváltoztatott pár dolgot kettőnk között is. Talán örülnöm kellene, hogy a férjem ennyire lelkiismeretes, a kolléganőm férje nem az. Talán örülnöm kellene, hogy nem akar olyasmit amit most én sem. Még is néha úgy érzem, hogy az, hogy ennyire megváltozott a testem, visszatetszést kelt benne. Nem mondja, nem mutatja, sőt mindig megjegyzi milyen szép kismama vagyok, de valahogy a tükörből nem ez néz vissza és a felgyarapodott kilók sem ezt mutatják. Természetes a hízás szülés alatt? Igen. Mégis nagyon - nagyon félek attól, hogy nem fogok tudni lefogyni. Nem lesz az, hogy azt mondja szexi vagyok . . . és már nagyon régen nem is mondta. De, ha csak a hízásról lenne szó, de nem. A testem átalakult. Csípőm nagyobb, mellem nagyobb (és mindenki azzal riogat, hogy nagyobb is lesz). Plusz a lábaim is megváltoznak, más, teljesen más leszek, vagyok külsőleg. Nem tudom.

. . . és ott vannak még a személyiségbeli változások. Már most teljesen átértékelődött sok minden. Másnak van prioritása az életemben, de nem szeretném, hogy kóros legyen. Nem szeretném, hogy minden megváltozzon és még is minden meg fog.

Túl sok minden van most ami foglalkoztat és ezért nem is tudok kikapcsolni, pihenni. Nem megy, nem tudok aludni és nem csak azért mert nem kényelmes, hanem mert nem kapcsol ki az agyam. Minden, sajnos teljesen minden a terhesség és a baba körül forog és már most úgy érzem, hogy kezdek elszédülni. Néha szeretnék kiszállni, visszamenni a régi kerék vágásba . . . talán ez az, ami miatt úgy érzem nem leszek jó anyukája ennek a pici lánynak. Talán . . .

A 21. héten nem történt semmi olyasmi, ami különösebben érdekes lenne. A kicsilány nagyon sokat ficánkol és egyre többször szabad szemmel is jól látható, hogy éppen hol van, hol dugta ki valamelyik kis részét. Hála Istennek nagyon aktív és nagyon sokat mocorog, nap közben többször is érzem a mozgását.

A múlthéten otthon voltam 3 napot. Hétfőn többször is rosszul voltam munka közben, émelyegtem, hányingerem lett, szédültem és hirtelen nagyon melegem lett. B azt tanácsolta, hogy maradjak inkább otthon, persze szerintem a "tanácsában volt egy kis önzőség is, hiszen a múlt héten nyelv vizsgázott és így otthon maradva tudtam neki a felkészülésben segíteni.

Voltam terhesgondozáson is. Néztek vizeletet és szívhangot is. A vizeletemben cukrot és fehérjét (azaz gennyt) találtak, így most kéthetente kell mennem újabb vizelet vizsgálatra. Sok oka lehet ezeknek. Gennynek elsősorban, valószínűleg, hogy már hetek óta fáj a torkom, ami be is van gyulladva, de azért nagyon óvatosan kezelik a dolgot, mivel nem jó előjelnek számít ha fehérjét találnak a kismama vizeletében. Ez az első számú tünete a toxoplazmózisnak, ami egy súlyos terhességi betegség, és ami nagy arányban végződik koraszüléssel, az anya, a magzat vagy mindkettőjük halálával. Szóval mos elővigyázatosak. Bár a másik két tünet még nem áll fent, a magas vérnyomás és a vizesedés, nekem csak a lábszáram dagad e estére.

A cukornak több oka is lehet. Lehet az is, hogy 5 hét alatt 4 kg-ot híztam, ami szintén nem jó. Lehet az is, hogy reggelire teát ittam, bár minden reggel teát iszom és eddig nem volt ilyen fajta probléma. A harmadik pedig lehet a terhesség alatti cukorbetegség miatt is, bár igen kis mennyiségben találtak cukrot, még is a védőnő azt mondta kezdjek el diétázni.

A jövőhéten megyek terheléses cukorvizsgálatra ahol majd kiderül minden, addig is igyekszem visszafogni a szénhidrát és cukor fogyasztást.

A babával kapcsolatban nem volt semmi extra vizsgálat, az orvos meghallgatta a szívhangját , de csak pár pillanatra. Még mindig zakatol, mint egy kis vonat! :D

Apa tegnap beszállt a poci simizésbe és megfogtam a kezét, hogy ne mozgassa. Ekkor a kicsilány rúgott egy nagyot, erre B meglepetten mondta, "jé tényleg". :D Hogy ez most mit jelentett azt nem tudom, de valószínűleg meglepettségében nem tudott mit mondani.

Két hét múlva újra írok, amint tudom a cukor vizsgálat eredményét. Addig is,

folyt. köv. ...