Az első

Elhatároztam, hogy most már két hetente fogok írni. Ennek az az oka, hogy nem sok minden történik egy hétben, ha pedig valami fontosabb vagy váratlan történik, annak úgy is új posztot fogok szánni. Szintén rá szántam magam, hogy mivel a hetek keddenként töltöm, így igyekszem szerdán írni az éppen aktuális posztot.

Ami azt illeti talán, ami igen csak említésre méltó ebben a két hétben az az, hogy gyakorlatilag a környezetünkben már mindenki tudja, nem csak a barátok, de a közeli ismerősök is. Mondjuk nem is csoda, hiszen most már nem úgy nézek ki, mint egy jól lakott ovis, hanem sokkal inkább hasonlítok egy kismamára. Gyakorlatilag minden héten méregettem a pocimat és nem sok változást véltem felfedezni, egy-két centivel hol nagyobb, hol pedig kisebb volt, attól függően mennyire voltam felpuffadva. Két hete viszont heti 3-4 cm növekedést lehet mérni, ami szerintem nagyon nagy. Így nézve a mai napon mérve volt 97 cm a pocim körbe, van még hátra kb 20 hét, tehát ha csak 3 cm-es növekedést számolok, az akkor is 60 cm. NAGYON SOK!!! 157 cm átmérőjű poci az nagyon nagy!! Nagyobb, mint a magasságom! Remélem nem így lesz, így is nagyon nehézkes lehajolni vagy leülni, akkor milyen lesz majd nagyobb pocival? A jövő nagy kérdései . . .

B annyira cuki, ahogy várja a kicsi lányt!! Most már van, hogy ő említi meg és ez szerintem nagyon cuki tőle. Most már a hasamat is szívesebben simogatja és annyira kedves, ahogy a babára gondol. Valamelyik nap felhívott, hogy megköszönje, hogy megszülöm a kislányát!! Szerintem nem kell leírnom mennyire jól esett. Mindez annak is köszönhető, hogy egyre jobban realizálódik benne az a tény, hogy szülők leszünk , hiszen szemmel látható a dolog.

Szintén ehhez a két héthez lehet megemlíteni az aktívabb mozgást. A kisasszony ugyanis egyre aktívabb, bár az is lehet, hogy mivel egyre nagyobb, én érzem sokkal jobban a ficánkolását. Ha még csak én érezném, de van, hogy szemmel is látható. A kolléganőmmel ellentétben én tudok összefüggést találni az általam fogyasztott ételek és italok között és a baba mozgása között.

Megfigyeltem, hogy ha tejes kávét, vagy valami koffeineset iszom, akkor aktív lesz. Szintén megfigyeltem azt is, hogy nem jól viseli ha korog a gyomrom, valószínűleg zavarja a hangja. Este, amikor érzi, hogy lepihentem és nyugvó helyzetben vagyok, táncikál egy picit csak, hogy tudassa, hogy jól van. Eddig általában csak én éreztem a kis mozgásait és nagyon ritkán lehetett látni egy két kis kidudorodást a pocimon. A hangsúly az "eddig"-en volt!!!

Tegnap ugyanis nagyon csípős paprikát ettem, na de nem azért mert nekem olyan kedvem volt, hanem azért mert a pizzán amit rendeltünk savanyított chili paprika volt. Nem nagyon szeretem és általában le  is szedem, viszont tegnap nagyon jól esett és kettőt is megettem belőle, persze zsibbadt az egész szám. Aztán zuhanyzás után jött a szokásos esti rutin. . . poci simi és babára hangolódás. Egyszer csak azt vettem észre, hogy eszeveszettül ficánkol az én kicsi babám, lenéztem a pocimra . . . olyan látvány tárult elém, mint a filmekben. A hasam úgy hullámzott, mint amikor a filmekben valami kis lény bújt az emberekbe és az fel és alá mászkál a testükben. Nagyon durva látvány volt, ugyanakkor annál viccesebb érzés. B-nek is mutattam, akinek az első reakciója az volt, hogy ezt biztos én csinálom. (Persze, és hogyan?) Vicces volt és egy párszor még megismételte. Alig várom a következő ilyen kis akcióját, persze nem fogok chilit enni minden este. :)

Folyt. köv. . . .

A múlt héten nem írtam, ennek egyetlen egy oka volt, még pedig az, hogy otthon voltam és pihengettem. Persze ez nem kizáró ok az íráshoz, de gyakorlatilag nem történt semmi olyasmi, amit érdemes lett volna feljegyezni.

Persze a folyamatos fáradság és kimerültség meghozta a hatását és nem csak szimplán pihenésre volt szükségem. Mivel kimerült a szervezetem könnyebben megfázott a torkom is, ami miatt muszáj volt egy kis időt otthon töltenem, hogy feltöltődjek és regenerálódjak.

Gyakorlatilag a17. hét csak az AFP vizsgálat eredményének várásával telt, illetve egy kis vásárlással. Felháborodottan konstatáltam, hogy a kismama nadrágoknak nagyon nagyon béna a szabása és egyáltalán nem érik meg azt a pénzt, amit elkérnek érte. Egy leárazott kismama nadrág kerül annyiba, mint egy normális fazonú nadrág. Hihetetlen és felháborító. Na de mindegy.

 A 18. hét már egy kicsit tartalmasabban telt, hiszen újra dolgoztam és ezúttal valóban dolgoztam. Kaptam különböző feladatokat, amelyeket meg kellet oldanom, illetve amikor nem volt olyan dolgom, ami a munkámmal összefüggésben volt fordítgattam.Vártam a vérvétel eredményét, hogy végre mehessek ultrahang vizsgálatra és megtudjuk milyen nemű a mi kicsikénk.

Szerda este mentem be az eredményért és már másnapra kaptam beutalót is. Sajnos B. nem tudott eljönni velem a vizsgálatra, mert mennie kellet vizsgázni. Nagyon izgultam előtte és aludni is alig tudtam, mintha csak vizsgázni mentem volna. Hála Istennek a vérvétel eredménye jó lett, így amiatt nem kellett aggódnunk.

Az UH vizsgálaton megmutatták megint a szívverését, a kis szívét, az összes kamrája meg van!!! Megmutatták a veséit és a gyomrát. Minden rendeben volt a belső szerveivel. Az UH-án nagyon jól kivehető volt a  köldökzsinór is és a méretek is rendben voltak.

Megmutatta, hogy mind az 5 ujja meg van a lábain is és a kezein is és a doktornő megnyugtatott, hogy az arcocskája is szép, nincsen semmi rendellenesség. Aztán megtudtuk, hogy milyen nemű a mi kicsi kis Bógyócskánk. Az apukája és , mint ahogyan az kiderült mindenki nagy örömére kislány a mi kis aprócskánk. Nagyon nagyon örülünk neki!!!

Folyt. köv.

Túl vagyok a 16. héten is már. . .

Nagyon lassan telik az idő, szinte vánszorog. Már nagyon várom a következő ultrahang vizsgálatot, kíváncsi vagyok, hogy hogy van, mekkora már és persze milyen nemű.

Nehéz volt ez a hét, túl sok minden történt.

 Először is. Vizsgáznom kellet, elég sok tárgyból és ennek következtében tudatosítanom kellett magamban, hogy nem bírom a munkát, a várandóságot és az iskolát együtt. Hiába nincs sok meló, sőt szinte semmi nincs a munkahelyen még is nagyon kifáraszt a korán kelés és a későn haza érés. Mivel vizsgáztam ebben a hónapban nagyon sokat, muszáj volt bepótolnom a késett órákat, így volt, hogy egy nap 10 órát is bent voltam. Egyre fáradtabb és nyűgösebb lettem. Teherré vált a baba várása is.

Másodszor. Annyira kifáradtam már a hét végére, hogy minden egyes porcikám fájt, már egész héten éreztem, de csütörtökre már a végtagjaim nagyon fájtak. Pénteken reggel már úgy ébredtem, hogy alig bírtam kimászni az ágyból, délre be is lázasodtam, így vizsgázni sem tudtam elmenni. Nagyon nem jól voltam, egész nap nem bírtam kimászni az ágyból. A hasam is egyre többet görcsölt a héten, ez is megijesztett. Nagyon rossz volt.

Végül pedig. Hétvégén volt az ifjúsági konferencia. Szombaton és vasárnap a büfé az én feladatom volt, talán a sok munka vagy azért mert lekötöttem a figyelmemet, nem éreztem nagyon rosszul magam egész nap. Volt hogy elgyengültem, vagy kellemetlen volt a közérzetem, de könnyen viseltem. Szombat este talán egy kicsit be is lázasodtam, de nem volt vészes.

Nehéz volt ez a hét. Persze meg volt a vér vizsgálat is, aminek jövőhéten lesz eredménye, de arról még most nem tudok írni.

Folyt. köv.

Ez a hét is úgy indult, hogy talán nem tudok majd semmi érdekeset írni, de ez tegnap megváltozott. Jobban mondva a vizsgák és a vizsgálat miatt igen csak elcsúsztam a munkahelyen, ami azt illeti 4 óra mínuszban vagyok, amit kb. három nap alatt kell behoznom. Ez azt jelenti, hogy jövőhéten is végig hosszúzni fogok, minimun hatig bent leszek minden nap.

Csütörtökön voltam, azaz tegnap, az Endokrinológia vizsgálaton. Elég hamar oda értem, gondoltam nem húzom nagyon a napot, így fél tíz helyett kilencre mentem. Nem is lett volna semmi gond ha nem kell nyaki ultrahang vizsgálat. Fél tíztől, egészen fél tizenegyig kint vártam a váróban, mire végre valahára be is hívtak. Persze, mint ahogyan azt sejtettem nincsen semmi gond a pajzsmirigyemmel, ez is csak arra volt jó, hogy jó sokat el vegyen az egyébként is elég rövid napjaimból. Bár,mivel megkérdezték, hogy van-e valakinek családomból gondja a pajzsmirigyével, elmondtam, hogy anyukának van és így visszahívtak április 4-ére.

Ezen a héten kezd a meló is beindulni, valószínűleg mennem kell Stuttgartba kb két - három napra, hogy élesben megismerkedjek a munkával. Első dolgom az volt, hogy felhívtam a védőnőt és elmondtam neki, hogy "repülnöm" kell. Viccesen ezt ő úgy értelmezte, hogy a munkahelyemről és mindenféle alternatívát megpróbált felajánlani. Végül tisztáztam a helyzetet és közölte, hogy nincsen akadálya az utazásnak. Tehát ez is kezd sínen lenni. Ami még a melóval kapcsolatos, hogy a főnököm megkérdezte, hogy meddig maradok a szülés előtt, csak mert májusig jó lenne, hogy utánpótlást tudjon szervezni.

Ami pedig a hét szenzációja . . . (dob pergés). . . attrakció . . . (dob pergés) . . . a SZAPPANBUBORÉKOK a hasamban.

Azt hiszem, sőt most már biztos vagyok benne, hogy a baba mozgását érzem. Először csütörtök este éreztem, amikor próbáltam elaludni, aztán ma reggel is és egyszer a munkahelyen is. Először egy kicsit meglepődtem, hiszen korán sem olyan érzés volt, mint amire én számítottam, aztán nagyon megörültem. De mielőtt részletezném elmesélek egy nagyon fontos dolgot.

Tegnap, azaz csütörtökön az egyik blogon, aminek zúg olvasója vagyok az egyik kommentelő egy nagyon szomorú hírt közölt. A lány az első trimeszterben volt, a nyolcadik hétben és azt hitte minden rendeben van. Bár nem mindig volt  rosszul és az utóbbi időben meg is jegyezte, hogy nem émelyeg vagy hasonló. Persze ilyen előfordul és a többiek is biztatták, hogy nem lehet semmi gond. Tegnap viszont volt orvosnál és az megállapította, hogy az embriója meghalt. Nagyon szomorú volt ezt olvasni, rossz érzéssel töltött el.

Egész délután ez járt a fejembe és mindig amikor egy kis időm volt elcsendesedni kértem az Urat, hogy adjon vigasztalást a lánynak és nekem pedig bizonyságot,hogy minden rendeben van, mert én nem bírok ki három hetet, hogy megtudjam és lássam, hogy minden a jó úton halad.

Este pedig, amikor már aludni készültem, megint kértem Istent, hogy adja, hogy érezhessem már és kértem, hogy nagyon vigyázzon a mi kicsi Bogyónkra. Aztán miközben a megfelelő alvó pózt kerestem valami furcsát éreztem.

A jobb oldalamra fordultam és mintha egy buborék a méhemben kipukkadt volna, viszont nem kellemetlen érzés volt, sőt kellemes. Aztán oda kaptam a hasamhoz. . . megijedtem. Majd egy pár perc vagy másod perc múlva megint éreztem, ez viszont már enyhébb volt . . . és utána még egy jó párszor. Hol erősebben, hol pedig enyhébben. Olyan, mintha valaki szappanbuborékokat fújna a hasamban és az amikor eléri a hasam belső falát kidurranna. Olyan, mint amikor gyerek koromban buborékokat fújtam és amikor elkaptam őket azok a bőrömhöz érve, csiklandozva kidurrantak. Érdekes érzés volt . . . és ma már éreztem kétszer is. Biztos vagyok benne, hogy a babát éreztem.

folyt. köv. . . .

A  héten nem nagyon írtam, ennek egyetlen egy egyszerű oka van, még pedig az, hogy nagyon hulla vagyok egész héten. Vizsgáznom is kellett 2x is plusz még az idő is olyan, hogy tök rosszul vagyok tőle.

Ami azt illeti semmi érdemlegeset nem tudok írni ehhez a héthez. Voltam belgyógyászaton, ahol adtak egy EKG lapot vagy valami hasonlót valami hullámokkal, hogy mit jelent azt majd csak 27-én tudom meg.

Jövőhéten megyek Endo vizsgálatra, de szerintem ott sem lesz semmi extra, viszont a jövőhéten három vizsgám is lesz. Szóval előre félek, hogy hogyan fogom bírni.

B-nek egy nagy piros csillag jár, annyira hősiesen viseli a nyűgösségem, amiből így fáradtan igen csak sok van. Nem tudom ,hogy mikor akar ez már meg változni, de ideje lenne már, hiszen elég gáz, hogy folyton kómázok.

 folyt. köv. . . .