Az első

A terhesség probléma mentesnek mondható volt. Nem volt semmi gond sem velem, sem a babával, azt leszámítva, hogy én milyen nyűgös voltam. Nem szerettem terhes lenni. Nekem igenis teher volt. Nagynak és kiszolgáltatottnak éreztem magam, mintha nem is a saját testem lett volna. Nem tudtam olyan dolgokat megcsinálni, amiket azelőtt, ezt nagyon rosszul viseltem. 

 Bár ma már a 37. héten járok, de csak most van kedvem és energiám írni. Túl vagyok két NST-n, terhesgondozáson és a védőnői tanácsokon. Plusz újabb és újabb ingerek érnek.

Nagyon gyorsan peregnek a napok mostanában, ismételten eltelt két hét és már csak 40 nap van hátra a kiírt időponting. Voltam terhesgondozáson és szerdától mát itthon várom a kicsi lány érkezését.

Egyre nagyobbak vagyunk, és itt a többesszám alatt magamat és a kicsi lányt is értem. Bár az ő méreteiről nem tudok nyilatkozni, azonban ami az enyémet illeti azt megtudom írni. Még valamikor a második trimeszterben nyafogtam a haskörfogatom miatt. Hát igen. . . Nem lesz akkora, mint amekkorára én tippeltem, de nem is lesz kicsi. Már most 110 cm körben a derekam és ez még nőni fog.

Ismét eltelt két hét, és ismét itt az ideje, hogy írjak bejegyzést. Ami azt illeti valahogy mostanság semmihez sincs kedvem, még az íráshoz sem (szerintem ez nem meglepő). Húztam halasztottam az írást, mire végre valahára rávettem magam, hogy írjak is.

A héten már írtam egy posztot, de valamilyen oknál fogva nem mentette el a rendszer és, így eltűnt amit írtam. Kellett egy pár nap mire végre újra rá vettem magam az írásra.

A fáradékonyság nem múlt el, sőt tovább erősödött. Nagyon hamar elfáradok, egy kis sétát is maratonként él meg a szervezetem. Takarításról és főzésről nem is beszélve. Ha főzök, le kell ülnöm közben, süteményeket ülve gyúrom és töltöm, más különben nagyon fáj a derekam és a lábam. Takarítás közben is többször le kell ülnöm egy egy-két órás melót egész nap csinálok. De lesz ez még rosszabb is. :)

A szúró fájdalom nem múlt el, de magnézium szedésével enyhült, így már annyira nem aggaszt. Viszont egy új fájdalom jelentkezett, ez pedig az izomláz. Vagyis valószínűleg nem az, de olyan érzés. Elsősorban a combhajlatban és a szeméremdombomon érzem, illetve a hasam alján, ez viszont magnézium hatására nem múlik el, csak enyhül.

A múlthéten két ballagáson is voltunk, mindkettőn állni kellet legalább egy órát, a pénteki nem is terhelt meg, de szombaton már a szüleimnél voltunk, ahol nem sokat pihentem és estére igen csak fájt, plusz magnéziumot is elfelejtetem vinni magammal így eléggé rossz volt már az este. Plusz a hét elején valamelyik nap sütöttem és főztem, aminek szintén az lett a végeredménye, hogy nagyon elfáradtam és kiütöttem magam, még mindig nem pihentem ki.

A héten voltam kontroll ultrahang vizsgálaton. Persze, mint általában mindig most is nagyon izgultam előtte és aludni is alig tudtam (talán ez is rátett egy lapáttal a fáradtságra). Megint reggel mentem, pedig délután szerettem volna, de nem tudtam fuvart szerezni, így a kicsi lány éppen ébredezett, megint nem mutatta az arcocskáját. Képet ismét nem kaptam róla.

A vizsgálaton, megint megmérték a méreteit. Hála Istennek nagyon szépen fejlődik, nagyon szép nagy baba. A méretei alapján egy héttel nagyobbnak felel meg. Minden mérete alapján 31 hetesre becsülte a gép. A súlya is szép nagy, 1700gr a mi  ici pici lányunk már, ez heti 200gr-ot jelent az utolsó mérés óta. Az interneten mindenhol azt olvasom, hogy a a 30. héten a babák körülbelül 1300-1400gr között vannak, tehát tényleg szép nagy a kis csaj.

Az elhelyezkedése alapján már befordult, onnan már nem igen fog kimozdulni, így már azt is tudhatom, hogy a pici popsiját szokta a bordám alá dugni vagy éppen a kis lábacskáival rugdossa (ami, mellékesen megjegyezve, igen fájdalmas tud lenni). Plusz azt is tudom már, hogy a jobb oldalamnál van a pici háta, így amikor eldeformálódik a pocim, a hátát nyomja ki. Mostanában viszont ha elkezdem simogatni a kis dudrocskát, amit kinyom nem húzza el. Szerintem nagyon szereti ha simogatom. Sőt az apukája kezétől sem húzódik el, most már őt is rugdossa.

Ami az izomláz szerű fájdalmat illeti, valószínűleg azért van, mert amióta befordult nyomhatja a méh tartószalagjait. Legalább is mindenhol ezt olvasom. Jövőhéten megyek terhesgondozásra és ott majd megkérdezem az orvost is. Két hét múlva pedig ismét megnézhetjük, hogy követi-e a heti 200gr-os tendenciát. Az apukájával kiszámoltuk, hogy ha így halad, akkor a 40. hétre már 3700gr lesz. Szép nagy baba.

A  pocakom hétről hétre nagyobb, így meg is repedt már két helyen. Szégyen vagy sem, de az első csíkot sírva konstatáltam. De most már beletörődtem, nagyon remélem, hogy nem hagy maradandó nyomot. A súly gyarapodásom ismét kb. 3kg lesz jövőhétre. A lábaim vizesednek, nagyon fájnak, a gesztenye krém segít, de minimálisan. Az is sokat segít ha edzőcipőt veszek fel, viszont nem igazán van olyan ruhám,amihez az illene. elég sok apró hajszál ér repedés is van a lábamon, remélem ezek elmúlnak majd. Ami miatt aggódom egy picit, most a torkom. Ismét fáj, most viszont  valószínűleg jól begyulladt, mert egy nagy fehér folt van a mandulámon. Remélem nem fogok belázasodni. Van még otthon gyógyszer, amit a házi orvos írt fel, remélem attól majd elmúlik. Ezt az egy hónapot szeretném betegszabadság nélkül kihúzni.

Az aggodalmam, nem csak az egészségemre korlátozódik. Egyre többször elfog a fészekrakó vágy. Szeretném már összeszedni a babának szűkséges dolgokat és szépen elrendezni. Félek, hogy kifutok az időből és nem lesz meg semmi sem mire jön a pici lány, pedig nagyon szeretnék mindent rendben hagyni otthon, amikor bemegyünk a kórházba.Viszont B szerint még ráérünk. Plusz még lehet, hogy költözünk is vagy valami átalakítás lesz a lakásunkban, ami miatt szintén késlelteti még a dolgot. Van még körülbelül 8-10 hét a kicsi lány érkezéséig. Remélem a következő posztban már azt írhatom, hogy elkezdtük a fészekrakást. :)

Folyt. Köv....