Végre meg volt az első genetikai vizsgálat. Egy csomó vért lecsapoltak, de erre szükség is volt, hogy mindenféle dolgot megállapítsanak. Ennek az eredményét majd csak csütörtökön tudom meg. Volt UH vizsgálat is, alig vártam. HIHETETLEN volt.
A kis pocaklakó 78mm-es, nagyon picike, de már meg van mindene. Van kicsi keze, lába, karja, lábfeje, van szíve, gyomra és veséi is. A szíve zakatol, mint egy gyors mozdony, nagyon nagyon gyorsan ver. Először meg is ijedtem mikor meghallottam, de nagyon szép egyenletesen zakatol, a doktornő kétszer is megmutatta, annyira megható volt.
Nem ficánkolt, csak ücsörgött, karjait lógatta a lábai közé, de egyszer egyszer összeszorította az icipici kis kezeit. Majd amikor megjegyezte a doktornő, hogy milyen kis nyugodt, elkezdett kalimpálni a kezeivel, nagyon édes volt. Hihetetlen volt látni, azt a kis emberkét, aki bennem van és rajtam múlik a pici kis élete. Nagyon édes volt. Igazság szerint ez volt az első pillanat, amikor tényleg elhittem, hogy lesz egy kicsi babám. Annyira leírhatatlan öröm fogott el, hogy azt kifejezni sem lehet. Már alig várom hogy július legyen és a kezembe tartsam.
Ami pedig az UH eredményeit illeti, hála az Úrnak minden rendben volt, tökéletesen fejlődik. Kis csoda, aki egyre nagyobb lesz és egyre fejlettebb a kinti életre. Hála érte Istennek.
A szülőknek is elmondtuk és egy baráti párnak is. Furcsa mód mindenki azt mondta, hogy ők már sejtették vagy éppen tudták. Az én anyukám nagyon nagy örömmel fogadta, nagyon örült neki. Még az öcsém is felhívott, nagyon jól esett. A kisebbik öcsém még azt is leellenőrizte, hogy pontosan mekkora is az a 78mm. Nagyon kedvesen és boldogan fogadták. Bár apát nem tudom, de anya szerint ő is örült.
B szülei már valahogy más kérdés. Az anyukájának én mondtam el, de ő valahogy semleges maradt, mintha sokkot kapott volna vagy nem is tudom. Két perc alatt lerázott. Furcsa volt. B szerint az apukája nagyon örült, bár tegnap beszéltem vele telefonon, de meg sem említette, annyit kérdezett hogy vagyok, de azt mindig megkérdezi. B húgáról nem is beszélve, mintha ő nem is tudná vagy nem tudom. Egy kicsit furcsák. Be szerint már ők is sejtették, de valahogy ilyenkor szerintem mindenki ezt mondja.
Viszont a barátaink nagyon kevesek voltak, annyira jó volt látni, hogy mennyire örülnek nekünk. Nagyon szeretem őket és hálás vagyok a barátságukért. Még egy kis cipőcskét is kaptunk tőlük. Nagyon kedvesek voltak. Csak pár percre jöttek át, hogy gratuláljanak és megölelgessenek. Nagyon jól esett az ő reakciójuk is.
Alig várom a következő vizsgálatot, amikor újra láthatom . . .
