Ezen a héten kezd a meló is beindulni, valószínűleg mennem kell Stuttgartba kb két - három napra, hogy élesben megismerkedjek a munkával. Első dolgom az volt, hogy felhívtam a védőnőt és elmondtam neki, hogy "repülnöm" kell. Viccesen ezt ő úgy értelmezte, hogy a munkahelyemről és mindenféle alternatívát megpróbált felajánlani. Végül tisztáztam a helyzetet és közölte, hogy nincsen akadálya az utazásnak. Tehát ez is kezd sínen lenni. Ami még a melóval kapcsolatos, hogy a főnököm megkérdezte, hogy meddig maradok a szülés előtt, csak mert májusig jó lenne, hogy utánpótlást tudjon szervezni.
Ami pedig a hét szenzációja . . . (dob pergés). . . attrakció . . . (dob pergés) . . . a SZAPPANBUBORÉKOK a hasamban.
Azt hiszem, sőt most már biztos vagyok benne, hogy a baba mozgását érzem. Először csütörtök este éreztem, amikor próbáltam elaludni, aztán ma reggel is és egyszer a munkahelyen is. Először egy kicsit meglepődtem, hiszen korán sem olyan érzés volt, mint amire én számítottam, aztán nagyon megörültem. De mielőtt részletezném elmesélek egy nagyon fontos dolgot.
Tegnap, azaz csütörtökön az egyik blogon, aminek zúg olvasója vagyok az egyik kommentelő egy nagyon szomorú hírt közölt. A lány az első trimeszterben volt, a nyolcadik hétben és azt hitte minden rendeben van. Bár nem mindig volt rosszul és az utóbbi időben meg is jegyezte, hogy nem émelyeg vagy hasonló. Persze ilyen előfordul és a többiek is biztatták, hogy nem lehet semmi gond. Tegnap viszont volt orvosnál és az megállapította, hogy az embriója meghalt. Nagyon szomorú volt ezt olvasni, rossz érzéssel töltött el.
Egész délután ez járt a fejembe és mindig amikor egy kis időm volt elcsendesedni kértem az Urat, hogy adjon vigasztalást a lánynak és nekem pedig bizonyságot,hogy minden rendeben van, mert én nem bírok ki három hetet, hogy megtudjam és lássam, hogy minden a jó úton halad.
Este pedig, amikor már aludni készültem, megint kértem Istent, hogy adja, hogy érezhessem már és kértem, hogy nagyon vigyázzon a mi kicsi Bogyónkra. Aztán miközben a megfelelő alvó pózt kerestem valami furcsát éreztem.
A jobb oldalamra fordultam és mintha egy buborék a méhemben kipukkadt volna, viszont nem kellemetlen érzés volt, sőt kellemes. Aztán oda kaptam a hasamhoz. . . megijedtem. Majd egy pár perc vagy másod perc múlva megint éreztem, ez viszont már enyhébb volt . . . és utána még egy jó párszor. Hol erősebben, hol pedig enyhébben. Olyan, mintha valaki szappanbuborékokat fújna a hasamban és az amikor eléri a hasam belső falát kidurranna. Olyan, mint amikor gyerek koromban buborékokat fújtam és amikor elkaptam őket azok a bőrömhöz érve, csiklandozva kidurrantak. Érdekes érzés volt . . . és ma már éreztem kétszer is. Biztos vagyok benne, hogy a babát éreztem.
folyt. köv. . . .
