Bár ma már a 37. héten járok, de csak most van kedvem és energiám írni. Túl vagyok két NST-n, terhesgondozáson és a védőnői tanácsokon. Plusz újabb és újabb ingerek érnek.
Múlthéten, pünkösd után kedden voltam először NST (non-stress test) vizsgálaton. Nem nagy kunszt az egész, egy kis tappancskát a pocimra raknak, amiből a méhtevékenységet illetve a baba mozgását figyelik kb 20 percen át. Olyasmi, mint a CTG vizsgálat, csak ez elvileg érzékenyebb. Csütörtökön mentem terhesgondozásra és végül azt is megtudtam, hogy mi az a sok halandzsa és szám a leleten. A magzat mozgással minden rendben, a méh reaktív, tehát reagál a baba mozgásaira és a méh csúcsa, körülbelül 4 ujjnyira van a szegycsonttól. Ez azért lényeges, mert elvileg ez azt jelzi, hogy a baba teljesen beékelődött a szülőcsatornába. Innentől kezdve kb két hét és megszületik.
A terhesgondozáson a doki is célozgatott, hogy lehet, hogy nem fogunk találkozni már két hét múlva, amikorra az időpontot adta és a védőnőm is csak vigyorgott a lelet olvasása közben. Pénteken eljött hozzánk lakásra és gyakorlatilag 2 óra hosszán át beszélt a szülésről és a baba gondozásáról, hosszú volt nagyon, ugyanakkor nagyon is hasznos információkat mondott el. A gyermekorvost is fel kell keresnünk,de mivel ezen a héten szabadságon van, így csak a a jövőhéten tudnánk menni, a védőnő megnyugtatott, hogy ha esetleg addig megszülnék, majd ő jelzi a doktornő felé a szándékunkat, illetve a baba receptjeit is kiíratja. Gyakorlatilag ő si célozgatott, hogy már nincsen sok hátra.
Anyukámnak miután elmeséltem, hogy mit mondtak az NST-n, ő is azt mondta, hogy szerinte már csak egy maximum két hét van hátra. Plusz jóslóim is vannak, hol intenzívebben, hol pedig gyengébben. Ami még a csúcs, hogy az ujjaim is zsibbadnak és a ujj hajlatok is fájnak. Anya szerint ezek is az utolsó hetek jeleim. Nem csak a zsibbadás és a már megszokott szeméremdomb fájdalom ami kellemetlenséget okoz, hanem a jóslók is. Tegnap viszont becsípődött valamilyen ideg vagy valami hasonló és annyira fájt a bal oldalam, hogy nem bírtam kimászni az ágyból. Férjemnek kellett segítenie, de még akkor is annyira fájt, hogy sírtam a fájdalomtól. Viszont reggelre elmúlt.
Ma ismét voltam NST-n, aminek az eredménye a doki szerint kiváló. A legnagyobb baj ezzel az NST-vel, hogy hiába időpontra megy az ember, így is nagyon sokat kell várni, mire behívják és utána, míg az eredmény kiértékelésére hívják. Ma is kilencre mentem és csak fél tizenkettő körül szabadultam. A doki jópofán megkérdezte, hogy hova a gyűszűbe szedtem fel azt a 15 kg pluszt, aztán megjegyezte, hogy amint valami szokatlant érzékelnék, kevesebb magzatmozgás, vagy rendszereződött fájások, irány a szülőszoba. Tehát még ő is célozgatott, hogy nincs már sok hátra.
Jövőhéten újabb NST és egy UH is lesz. Kíváncsian várom . . .
