Túl vagyok a 16. héten is már. . .
Nagyon lassan telik az idő, szinte vánszorog. Már nagyon várom a következő ultrahang vizsgálatot, kíváncsi vagyok, hogy hogy van, mekkora már és persze milyen nemű.
Nehéz volt ez a hét, túl sok minden történt.
Először is. Vizsgáznom kellet, elég sok tárgyból és ennek következtében tudatosítanom kellett magamban, hogy nem bírom a munkát, a várandóságot és az iskolát együtt. Hiába nincs sok meló, sőt szinte semmi nincs a munkahelyen még is nagyon kifáraszt a korán kelés és a későn haza érés. Mivel vizsgáztam ebben a hónapban nagyon sokat, muszáj volt bepótolnom a késett órákat, így volt, hogy egy nap 10 órát is bent voltam. Egyre fáradtabb és nyűgösebb lettem. Teherré vált a baba várása is.
Másodszor. Annyira kifáradtam már a hét végére, hogy minden egyes porcikám fájt, már egész héten éreztem, de csütörtökre már a végtagjaim nagyon fájtak. Pénteken reggel már úgy ébredtem, hogy alig bírtam kimászni az ágyból, délre be is lázasodtam, így vizsgázni sem tudtam elmenni. Nagyon nem jól voltam, egész nap nem bírtam kimászni az ágyból. A hasam is egyre többet görcsölt a héten, ez is megijesztett. Nagyon rossz volt.
Végül pedig. Hétvégén volt az ifjúsági konferencia. Szombaton és vasárnap a büfé az én feladatom volt, talán a sok munka vagy azért mert lekötöttem a figyelmemet, nem éreztem nagyon rosszul magam egész nap. Volt hogy elgyengültem, vagy kellemetlen volt a közérzetem, de könnyen viseltem. Szombat este talán egy kicsit be is lázasodtam, de nem volt vészes.
Nehéz volt ez a hét. Persze meg volt a vér vizsgálat is, aminek jövőhéten lesz eredménye, de arról még most nem tudok írni.
Folyt. köv.
