A héten töltöm a 12. hetet. Fura, de én úgy érzem, hogy nagyon látszik már a poronty. Lehet azért is, mert eddig 3 kg híztam már. Minden nadrágom szorít, pedig csúsznak rólam, de a hasamat nagyon nyomják. Alig várom, hogy végre elmondjuk már. Nagyon nehezen tudom magamban tartani.
A hasam az elmúlt két napban fájdogált, de nagyon remélem, hogy csak azért, mert fel vagyok fújódva és nem azért, mert a picinek van valami baja. Hála az Istennek vérzés nem volt, de már alig várom, a vizsgálatot, hogy megmondják mi újság.
Igyekszem bővebb felsőket felvenni, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy észre vehető és mintha mások is célozgatnának. Lehet, hogy most fogékonyabb vagyok az ilyesmire, de még is olyan, mintha az emberek sejtenének valamit.
Hétfőn voltunk egy baráti házaspárnál és B egy olyan megjegyzést tett, amire a házigazda megkérdezte, hogy gratulálhat-e. A Szívem egyből a torkomba ugrott, mivel én a szülőknek szeretném előbb elmondani és nem a barátoknak. Bár van egy pásik baráti pá akiknek már párszor majd nem elmondtam . . . bennük valahogy jobban megbízok.
Ami a rosszul léteket illeti, még mindig nagyon fáradékony vagyok, naponta többször is bírnék aludni. Hányinger általános, de még mindig nem hánytam. A magzat védő vitaminom elfogyott, tehát már ideje lenne venni egy újabb dobozzal, mert szerintem az enyhíti a rosszul létet.
Pénteken megyek védőnőhöz. Összeszeretném írni az összes kérdésemet, ami van, mindennel kapcsolatban, ami csak eszembe jut. Kíváncsi vagyok mit mond majd a hízással kapcsolatban. Már alig várom a jövőhét hétfőt . . .
