Az első

Tegnap voltam terhes gondozáson, ahol a vérvétel már elkészült eredményeit, illetve az ultrahang leleteit kielemezte a doki és a védőnő is.

 A vérvétel alapján alacsony a vérem vas tartalma (nem meglepő, eddig is az volt), ezért vas tablettát kell szednem, napi kettőt, reggel és este is egyet. De elvileg ez minden kismamával előfordul, szóval no para.

 Ami miatt megugráltatnak az a TSH, ami elvileg a pajzsmirigy működését mutatja ki. Ez alacsony lett, ezért beutalót kaptam az endokrinológiára. Amikor mentem idő pontot kérni, azt mondták jan. 31, de mivel kismama vagyok beszéljek az orvosssal, szóvel felküldtek  a második emeltere az endokrinológiára. Nagy nehezen kijött a dokinő, aki eg ypillantást vetett a paírra, majd közölte, hogy a 13. héten ez normális, a sárgatest miatt, tehát jól lesz a 31-ei vizsgálat, de kérjek nyaki ultrahangot is. Na ismét ementem, mondtam ,hogy jó lesz a 31-e. Erre közölték, hogy arra a napra már nincsen időpont és csak február 24-ére van. Viszont az eredmény a következő terhesgondozásra kellene vagyis január 27-re így megint felküldtek, hogy beszéljek a dokinővel. Végül nagy nehezen kaptam időpontot 20-ára.

A másik, amivel beparáztattak az a méhlepény elhelyezkedése, ami elvileg mélyen van. Ezt úgy kell elképzelni,hogy a méh olyan, mint egy lufi és az alsó része, ahol mondjuk a lufi össze van kötve az porcosa többi meg szín tiszta izom.Nekem a porcos részhez ágyazódott be a pete sejt és ott kezdett nőni a baba,ezzel az a baj, hogy ott nem tud nagyon betapadni,viszont ahogy nő a baba, úgy nő a méhlepény is. Így jobb esetben fentebb kerül az izmos részbe és akkor már nem kell vetéléstől tartani. Viszont ez azt jelenti, hogy a következő ultrahang vizsgálatig nagyon kell vigyázni magamra. Azt mondta a védőnő, hogy nem szabad 5kg-nél súlyosabbat emelnem, nem szabad megerőltetni magam, nem szabad futni és rázkódással járó gyakorlatokat végezni. A doki viszont azt mondta, hogy nincs ok ijedtségre, majd akkor ha az új Uh leletre is ugyan ez van írva.

Szóval most még 5 hét van a következő UH-ig, addig várunk és vigyázunk.

 A munkahelyen még nem mondtam el, mert nem volt bent a főnök, de ha jön hétfőn első dolgom lesz vele beszélni. Jobb a lelkiismeretemnek is. . .

Végre meg volt az első genetikai vizsgálat. Egy csomó vért lecsapoltak, de erre szükség is volt, hogy mindenféle dolgot megállapítsanak. Ennek az eredményét majd csak csütörtökön tudom meg. Volt UH vizsgálat is, alig vártam. HIHETETLEN volt.

A kis pocaklakó 78mm-es, nagyon picike, de már meg van mindene. Van kicsi keze, lába, karja, lábfeje, van szíve, gyomra és veséi is. A szíve zakatol, mint egy gyors mozdony, nagyon nagyon gyorsan ver. Először meg is ijedtem mikor meghallottam, de nagyon szép egyenletesen zakatol, a doktornő kétszer is megmutatta, annyira megható volt.

Nem ficánkolt, csak ücsörgött, karjait lógatta a lábai közé, de egyszer egyszer összeszorította az icipici kis kezeit. Majd amikor megjegyezte a doktornő, hogy milyen kis nyugodt, elkezdett kalimpálni a kezeivel, nagyon édes volt. Hihetetlen volt látni, azt a kis emberkét, aki bennem van és rajtam múlik a pici kis élete. Nagyon édes volt. Igazság szerint ez volt az első pillanat, amikor tényleg elhittem, hogy lesz egy kicsi babám. Annyira leírhatatlan öröm fogott el, hogy azt kifejezni sem lehet. Már alig várom hogy július legyen és a kezembe tartsam.

Ami pedig az UH eredményeit illeti, hála az Úrnak minden rendben volt, tökéletesen fejlődik. Kis csoda, aki egyre nagyobb lesz és egyre fejlettebb a kinti életre.  Hála érte Istennek.

A szülőknek is elmondtuk és egy baráti párnak is. Furcsa mód mindenki azt mondta, hogy ők már sejtették vagy éppen tudták. Az én anyukám nagyon nagy örömmel fogadta, nagyon örült neki. Még az öcsém is felhívott, nagyon jól esett. A kisebbik öcsém még azt is leellenőrizte, hogy pontosan mekkora is az a 78mm. Nagyon kedvesen és boldogan fogadták. Bár apát nem tudom, de anya szerint ő is örült.

B szülei már valahogy más kérdés. Az anyukájának én mondtam el, de ő valahogy semleges maradt, mintha sokkot kapott volna vagy nem is tudom. Két perc alatt lerázott. Furcsa volt. B szerint az apukája nagyon örült, bár tegnap beszéltem vele telefonon, de meg sem említette, annyit kérdezett hogy vagyok, de azt mindig megkérdezi. B húgáról nem is beszélve, mintha ő nem is tudná vagy nem tudom. Egy kicsit furcsák. Be szerint már ők is sejtették, de valahogy ilyenkor szerintem mindenki ezt mondja.

Viszont a barátaink nagyon kevesek voltak, annyira jó volt látni, hogy mennyire örülnek nekünk. Nagyon szeretem őket és hálás vagyok a barátságukért. Még egy kis cipőcskét is kaptunk tőlük. Nagyon kedvesek voltak. Csak pár percre jöttek át, hogy gratuláljanak és megölelgessenek. Nagyon jól esett az ő reakciójuk is.

 Alig várom a következő vizsgálatot, amikor újra láthatom . . .

A héten töltöm a 12. hetet. Fura, de én úgy érzem, hogy nagyon látszik már a poronty. Lehet azért is, mert eddig 3 kg híztam már. Minden nadrágom szorít, pedig csúsznak rólam, de a hasamat nagyon nyomják. Alig várom, hogy végre elmondjuk már. Nagyon nehezen tudom magamban tartani.

A hasam az elmúlt két napban fájdogált, de nagyon remélem, hogy csak azért, mert fel vagyok fújódva és nem azért, mert a picinek van valami baja. Hála az Istennek vérzés nem volt, de már alig várom, a vizsgálatot, hogy megmondják mi újság.

Igyekszem bővebb felsőket felvenni, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy észre vehető és mintha mások is célozgatnának. Lehet, hogy most fogékonyabb vagyok az ilyesmire, de még is olyan, mintha az emberek sejtenének valamit.

Hétfőn voltunk egy baráti házaspárnál és B egy olyan megjegyzést tett, amire a házigazda megkérdezte, hogy gratulálhat-e. A Szívem egyből a torkomba ugrott, mivel én a szülőknek szeretném előbb elmondani és nem a barátoknak. Bár van egy pásik baráti pá akiknek már párszor majd nem elmondtam . . . bennük valahogy jobban megbízok.

Ami a rosszul léteket illeti, még mindig nagyon fáradékony vagyok, naponta többször is bírnék aludni. Hányinger általános, de még mindig nem hánytam. A magzat védő vitaminom elfogyott, tehát már ideje lenne venni egy újabb dobozzal, mert szerintem az enyhíti a rosszul létet.

Pénteken megyek védőnőhöz. Összeszeretném írni az összes kérdésemet, ami van, mindennel kapcsolatban, ami csak eszembe jut. Kíváncsi vagyok mit mond majd a hízással kapcsolatban. Már alig várom a jövőhét hétfőt . . .

Sejthettem volna már a legelején, hogy jön  a poronty, hiszen már október legvégén is minden reggelt rosszul léttel kezdtem, bár nem hánytam. Sok mindenre fogtam, hogy éppen miért is érzem rosszul magam, csak a nyilván valóra nem gondoltam. Az, hogy folyton éhes volt, csak hab volt a tortán, de annak sem nyilvánítottam túl nagy jelentőséget. A leges legelején még a pocim is sokat görcsölt, gondoltam azért mert vagy meg kellene jönni vagy pedig azért mert már késett. A  hangulat ingadozásokról nem is beszélve. Mivel mindig is nagyon fáradékony volt nem igazán vettem észre, hogy milyen fáradt vagyok folyton. Plusz engem mindig is nagyon megvisel a téli sötétség, amiatt is mindig fáradtnak érzem magam. A mostani fáradtságot is a tél közeledtének tudtam be.

Amikor megtudtuk, hogy miújság B azt mondta, hogy csak bebeszélem magamnak a dolgokat és rájátszom. Most már tudom, hogy nem gondolta komolyan, de akkor nagyon rosszul esett. Neki is új volt és még mindig új a helyzet, plusz a legelején még a szüleinél voltunk és szerintem az is rám és ránk nyomta a bélyegét.

Mostanában már csak reggelente érzem magam rosszul és néha még napközben, de az igazán ritka. A szédülés elmúlt, azt felváltotta az állandó orr szárazság és vérzés. 

Ami a fáradtságot illeti. . . Hát az még mindig meg van, most már nap közben is olyan szinten rám tör, hogy simán eltudnék aludni a székemben. Este nyolckor pedig már ragad le a szemem. Hála Istennek B is sokkal jobban viseli a nyűgjeimet és nagyon nagyon sokat segít nekem, ami nagyon nagyon jó érzéssel tölt el. Hálás is vagyok érte nagyon!

Már alig várom, hogy túl legyek ezen az időszakon. Ha minden igaz, akkor már csak egy hét van hátra ebből és utána jön az energikus babacson! Na azt már nagyon várom.

A másik dolog amit nagyon rosszul viselek az a titkolózás. Alig várom, hogy valakivel végre megosszam. Reménykedtem, hogy eltudjuk mondani Karácsonykor, de B még várni akar a vizsgálatok végéig. Viszont én szerintem megbeszélem vele, hogy legalább a barátnőmmel had osszam meg.

Jó lenne már világgá kürtölni.

A héten töltöm a 11. hetet. . . .

Múlthéten felkerestem a körzeti nőgyógyászt, reménykedtem, hogy megvizsgál és UH vizsgálatot is csinál. . . de sajnos nem. Csak időpontot adott a vizsgálatokra, a legközelebbi terhesgondozásra és megadta a körzeti védőnő telefonszámát.

A 12. heti ultrahang sem jövőhéten lesz, hanem majd csak utána, a 13. héten. Na de nem baj, csak már ott tartanánk.

Tegnap sikerült egy kicsit "komolyabban" beszélgetni B-vel erről az egész helyzetről, és mint kiderült eddig azért volt olyan el zárkózott, mert ő is elég nehezen dolgozza fel ezt a nagy változást. próbálom rávenni, hogy jöjjön el velem a következő vizsgálatokra . . . Hát ha könnyebb lesz úgy. Az bár biztos, hogy ő kis lányt szeretne.

Ma sikerült felhívnom a védőnőt és jövőhét péntekre, azaz Szilveszterre adott időpontot, lesz kiskönyvem is.

B tanácsára, fel kerestem azt a HR-es lányt, aki a felvételemet intézte. Elmondtam neki, hogy mi a helyzet . . . Azt mondta, hogy nem kell szerinte tartanom semmitől sem és szerinte várjam meg a vizsgálatok eredményét és utánna mondjam el. Akkor még csak 1 és fél hónapja leszek ennél a cégnél, így még csak a próbaidő közepén járok. Szerinte egy ilyen nagy cég nem engedheti meg magának, hogy ilyesmi miatt elküldjön valakit a cégtől. Szóval ahogy is B is mondta csak imádkozhatunk.